Hajónapló A hajónaplóban az általunk fontosnak tartott cikkekbõl, elemzésekbõl válogatunk. Orbán-Gyurcsány meccsé válhat a népszavazási kampány Elemzés a Fidesz népszavazási kezdeményezésérõl. Political Capital, www.hirszerzo.hu, 2007. június 13. Részlet a tanulmányból. Erõs rajtot vett a Fidesz népszavazási kampánya: az elhúzódó jogi vita, majd az Alkotmánybíróság OVB felé irányuló „felszólítása”, jelentõsen növelte a kezdeményezés politikai jelentõségét. Közel sem biztos, hogy a döntés lezárja a népszavazás hitelesítése körüli jogi küzdelmet, viszont már körvonalazódik a politikai kampány, melyben a jelek szerint a nemcsak a Fidesz, de a kormányfõ is intenzíven részt kíván venni. A népszavazás a két nagy párt vezetõjének párbajává válhat, mely mindkét fél számára jelentõs kockázatokat hordoz. Az érvényes népszavazás Gyurcsány Ferenc, azt érvénytelen Orbán Viktor pozícióját ingathatja meg. A kampány lehetõséget kínál a kormányoldalnak, hogy elfogadtassa reformjait, viszont hosszú idõre bebetonozhatja az „új program” ígéretével kampányoló Fidesz álláspontját. Kettõs kockázatok Bár az Alkotmánybíróság (AB) vitás népszavazási kérdéseket jóváhagyó és az Országos Választási Bizottságot (OVB) utasító döntése elsõ körben úgy jelent meg, mint egy olyan lépés, mely pontot tesz a kérdések körüli jogi huzavona végére, az OVB által kifogásolt három kérdés sorsa továbbra is bizonytalan. Nem tudható ugyanis, a testület június 25-i döntésében emel-e újabb kifogást a három népszavazási kérdéssel szemben: bár az AB döntésével gyakorlatilag utasította a testületet a népszavazási ívek hitelesítésére, az OVB újabb ellenérveket fogalmazhat meg. Ennek jogszerûségét ugyanis az Alkotmánybíróság elnöke sem tagadta, és lehetõségét a választási bizottság vezetõi is megemlítették. Az esetleges újabb OVB-elutasítás pedig bizonytalan idõre kitolhatja a népszavazást.   Amennyiben az Alkotmánybíróság és az OVB jogértelmezési csatáját elõbbi nyeri meg, azaz minden kérdésben kiírható a népszavazás, akkor a Fidesz jobb pozícióban indul a kormánypártoknál. A Fidesz kezdeményezésének politikai súlyát mindenképpen emeli a kérdések népszavazásra bocsáthatóságáról szóló intenzív jogi–politikai vita és az Alkotmánybíróság Fidesz érvelését erõsítõ döntése.   A konkrét kérdéseken túl a szavazásra hívó kampány fogja eldönteni, hogy mirõl is szól majd a népszavazás. A kezdeményezõ Fidesz értelmezésében a referendum – mint az elõrehozott választások kikényszerítésének eszköze – a kormány legitimitásáról szól, a kabinet stabilitását pedig valóban megingathatja a sikeres referendum. A kockázat azonban a Fidesz szempontjából sem elhanyagolható. Egyrészt, a leegyszerûsített kérdések bebetonozhatják, akár több évre is rögzíthetik a Fidesz politikai álláspontját, jelentõsen szûkítve a legnagyobb ellenzéki párt mozgásterét – egy olyan idõszakban, amikor a párt elnöke éppen a változás és az új program ígéretével kampányol.   Másrészrõl közel sem biztos, hogy a párt képes lesz a népszavazáson is felsorakoztatni maga mellett a közvélemény-kutatásokban megmutatkozó magas támogatottságbeli fölényét. A korábbi népszavazások tapasztalata szerint ugyanis nem könnyû biztosítani a szükséges részvételi arányt – azaz a több mint kétmillió támogató szavazatot. 1989 óta (nem számítva az 1990-es, államfõ választásáról szóló MSZP által kezdeményezett voksolást, ami a négyigenes népszavazás után már „lejátszott meccsnek” számított) folyamatosan csökkenõ részvétel tapasztalható a referendumokon – miközben az országgyûlési választásokon ezzel szemben inkább a voksolási kedv növekedése tapasztalható.   Jellemzõ példa a referendumok iránti érdeklõdés csökkenésére, hogy míg az 1989-es „négyigenes” népszavazáson még a választók 58 százaléka vett részt, a 2003-as EU-referendumon már csak a lakosság 46, a 2004-es kettõs népszavazáson pedig már csak 37,5 százaléka voksolt. Mindez arra utalhat: a hazai közvéleményben a rendszerváltás óta gyengült a véleménynyilvánítás ezen formájával szembeni állampolgári lelkesedés. Az elõzetes közvélemény-kutatások magas részvételt és érvényes népszavazást valószínûsítõ eredményei éppen ezért óvatosságra intenek: a népszavazások esetében hatványozottan igaz ugyanis, hogy a választók jóval nagyobb arányban vallanak elõzetesen részvételi szándékról, mint ahányan végül ténylegesen, szavazatukkal is kinyilvánítják akaratukat. A 2003-as EU-referendumot megelõzõ kutatások például 70 százalék felett mérték azok arányát, akik részt vennének a népszavazáson (a Gallup kutatásában az arány 74 százalék volt); végül pedig a választók kevesebb mint fele járult a szavazóurnákhoz.   Az érvénytelen népszavazás a kezdeményezõ Orbán Viktor számára jelent kiemelt politikai kockázatot. A pártelnök 2006 tavasza óta – az õszi önkormányzati választások eredményét, majd pártja jelentõs támogatottságbeli fölényét érvként felhasználva – folyamatosan próbál megszabadulni a „vesztes politikus” imázstól, egy sikertelen népszavazási kezdeményezés azonban visszavetheti a pártelnök lendületét, és ismét megingathatja pártja és a választók hitét abban, hogy Orbán Viktor vezetésével a Fidesz ismét kormányzati erõvé válhat. A tanulmány teljes szövege itt olvasható. Orbán-Gyurcsány meccsé válhat a népszavazási kampány. Elemzés a Fidesz népszavazási kezdeményezésérõl. Political Capital, www.hirszerzo.hu, 2007. június 13.